Az alatt a hat év alatt elvesztem. A barátnőimmel tudtam felosztani hónapról hónapra, azt a “megint megjött” – érzést, amit egy meddő nő érez. Értették, vagy sem, sajnáltak. A meddőségi klinikán folyton stresszben várakoztam, időben szólítanak-e, beérek-e még a munkahelyemre, vagy megint helyettesíteniük kell. Nem barátkoztam senkivel. Volt néha egy-egy kérdés, olykor még valami okosat is megtudtam valamelyik betegtársamtól, de az érzéseimet a nap huszonnégy órájában egyedül cipeltem. A férjem, férfi. Nem nő. Az anyukám anya ugyan, de nem volt meddő. A pszichológusom is csak azért értett meg, mert ő örökbe fogadott végül egy gyereket… De ha nem élte át valaki, amit én, felesleges volt magyaráznom, miért olyan keserűség egy meddő nőnek a lét. Az élet értelme ugyanis számomra elérhetetlennek tűnt…
Jelenleg meddőségi tanácsadóként és mediátorként adok tanácsot. Arra specializálódtam, hogy olyan nőknek és férfiaknak, vagy pároknak segítsek, akik időt szánnak babájuk fogadására, akik kellő türelemmel bírnak még, vagy épp a tűrőképességük határán vannak, akik ugyanolyan kétségbeesettek, mint én is voltam, de fogalmuk sincs, kihez forduljanak.
Minden út más. Ezért van, hogy pusztán egy jó baráti beszélgetés is kincset ér, van, akinek a hite, életfilozóifája segít, aztán ott a rengeteg természetes gyógymód, praktika, a jobbnál jobb orvosok, endokrinológusok, nőgyógyászok, felkapott módszerek. Mindent kipróbáltam. Végül a dolgok mentek a maguk módján. A keserű szembesülés az életemmel elkerülhetetlen volt. De a feloldódás, amit ezek megélésével kaptam, végül sikert hozott. Megtudtam, ki vagyok, mennyit érek, mit akarok az élettől, mi fér bele és mi nem. Ez az én utam volt, sok-sok segítő beszélgetéssel.
Nincs nagyobb öröm egy saját gyermeknél, de még nagyobb a boldogság, ha az érte folytatott küzdelem során önmagunkkal is harmóniába kerülünk.
http://szentabeke.hu/ https://www.facebook.com/szentabeke
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: