A terméketlen párok esetében, ha már az okokat keresgéljük, tudnunk kell, hogy megközelítőleg az esetek felénél a férfiak a teherbeesés elmaradásának okai. Az adatokat a modern orvostudomány eszközeinek birtokában az utóbbi közel száz évben sikerült felderíteni, ezért a korábbi meddőségi okok közt jórészt a pár női tagját tartották „felelősnek” a gyermektelenségért. Ma ez már nem így van.
A társadalmi beidegződések ellen egyébként is nehezen lehet tenni, így a férfi meddőség tényét talán még nehezebb megemésztenie az érintetteknek. A nőket még csak-csak felmentik az emberek, de a férfiakkal kapcsolatban aztán végképp értetlenül állunk.
Az említett biológiai okokon túl számos jelentéktelennek tűnő tényezőt sorolnak az orvosok, amik megnehezítik a férfi megtermékenyítő funkciójának működését. Visszaesés van a spermaszámban, a milliliterenkénti 73 millióról 31 millióra esett vissza a számuk az elmúlt 30 évben; csökkent az egy ejakulátumra eső sperma mennyiség és sok esetben a spermiumok mozgékonysága sem éri el a megtermékenyítéshez minimálisan szükséges értéket.
Életmódbeli változtatásokkal is tehetnek a férfiak a sikerért, ha csak nem olyan orvosilag kezelhető rendellenességről van szó, ami nem feltétlenül rajtuk múlik. Kerülendő a dohányzás, az alkohol fogyasztás, természetesen a drogfogyasztás, óvni kell a heréket a túlzott hőtől (esetleg bizonyos munkakörökben ez elkerülhetetlen), a közösülések számának optimalizálása (a túl gyakori csökkenti a spermiumok számát, a túl ritka, 10-14 napnál ritkább pedig a mozgékonyságukra hat negatívan), bizonyos sportok esetében óvni kell a heréket védőöltözékkel az esetleges sérülések elkerülésére, a tápanyagbevitel is fontos, a mérsékelt stressz, ezen kívül a lelki tényezők is befolyásoló hatással lehetnek.
Minden ember személyiségfejlődésének része az egészséges pszichoszexuális fejlődés. Ha ebben zavart szenved az illető, akkor kihatással lehet a későbbi párkapcsolataira, a szexuális életére, és ezzel együtt a reprodukciós képességeire is egy-egy trauma illetve rossz beidegződés. A férfiak esetében sérülhet az énkép, az egészséges önértékelés, az egészséges kötődés-elengedés, a felnőtté válással járó lépcsők megmászása, ami sok esetben még 30 év körüli, egyébként sikeres férfiak esetében sem adatik meg. A gyermekkori traumák, legyen az bármilyen jelentéktelennek tűnő mások számára, egy adott személynél felbecsülhetetlen károkat okozhat. Sokszor ezekre nem is emlékszik az illető, mert a psziché azzal óvja saját magát a fájdalomtól, hogy még a felidézését is megnehezíti az adott eseménynek. A gyermekként megélt családmodell, az apa kép, az anya kép mind egy-egy minta a személyiség számára, amit sokan tudatosan kerülni, de sokszor tudattalanul mégis utánozni kénytelenek. Mindaddig, amíg nem értjük meg saját személyiségünket, nem ismerjük meg az összetevőit, elkerülni sem tudjuk azokat a beidegződéseket, amiket szeretnénk. A szüleinken túlmutatnak a nagyszülők, a családból hozott akár sok százéves minták, amiket szintén érdemes egyszer tudatosan átbeszélni ahhoz, hogy tisztán lássuk önmagunkat, és azt, mi minden képes hatni egy-egy jelenkori problémánkra.
A férfiakt nagy mértékben befolyásolhatja még az egzisztenciális bizonytalanság, a hit, hogy el tudnak-e tartani egy leendő családot. A bizonytalan párkapcsolat, a nem megfelelő partner mellett lévő családalapítási szándék is kihat tudat alatt a megtermékenyítő képességre. Sokszor él az ember egy olyan házasságban, ami „elmegy”, jobb ugyan, mint egy rossz házasság, vagy kapcsolat, de a baba befogadására mégsem alkalmas. Ha a tudatalattink minden nap azt súgja, hogy ez nem megy, akkor hiába várja a pár férfi és női tagja, hogy a teste befogadja a másikat. Sokszor már titkon jelen is van ez a helyzet a „hivatalos” meddőségi problémák jelentkezése előtt, csak nem szembesíti önmagát vele az ember, helyette azt tapasztalja, hónapról hónapra, hogy egyre romlik a spermakép, a nők részéről pedig megjelennek a rettegett testi tünetek.
A megkezdett babaprojekt sikertelensége is ronthat a férfi nemzőképességén. Ha évekig nem járnak sikerrel, természetesen felmerülő kérdés, hogy „miért?”. Talán bennem van a hiba? Vagy együtt nem megy? Igazából van ehhez kedvem egyáltalán? Nagyon könnyen tönkre megy a szexuális élete a meddőséggel küzdő pároknak. Az időzített közösülések igen csak vágyölők hosszú távon.
Még egy tényező, amiről nem szívesen beszélnek a férfiak, akik egy boldog párkapcsolatban élnek: a gyermek elutasítása. A kedvesük már a fülüket rágja egy babáért, hogyan mondhatnának nemet a világ legtermészetesebb feladatára. Lassan minden baráti párnak gyermeke lesz, miért pont nekik ne születne már? Pedig sokszor illene feltenni a kérdést, hogy mit is akarnak valójában. Magukhoz láncolni évekig egy nőt, elhitetve vele is és önmagukkal is, hogy a gyerek nekik is fontos kérdés, vagy elengedni férfiasan, hogy mással valósítsa meg az álmát. Nehéz kérdés. Valójában ezt senki sem teszi meg, inkább küzd, tehetetlenül, a meddőségi intézmények segítségével azért a nem is várt gyerekért.
A legutolsó tényező és egyben leggyakoribb a felelősségtől való félelem. Ez mindkét részről ismerős érzés lehet, hiszen egy nő is fél a babázás örömein túl annak kellemetlen, fárasztó, önfeláldozást igénylő részétől. Ha felmerülnek ezek e félelmek, nem érdemes azokra a kisgyermekes barátokra hallgatni, akik csak azt sorolják, hány éjszakát virrasztottak át egy sugárban hányó pici mellett, vagy azt számolni, hány évig nem vállalhatnak be egy külföldi nyaralást, és a hétköznapokban is azt kell tenniük pár évig, amit egy baba, vagy kisgyerek érdeke megkíván. Hallgassanak meg ellenérveket is ugyanezektől a sopánkodó szülőktől, nekik is jól jön felsorolni, mi mindent ad egy csecsemő, egy járni tanuló botladozó kétfogú csöppség, vagy egy krokodilkönnyeket hullajtó hároméves.
A férfiaknak is érdemes tehát meddőségi tanácsadó segítségét kérniük, kibeszélni egy független, szakértő fülnek a bennük rejlő tudatos, vagy rejtett akadályozó tényezőket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: