A korai hatások, amelyek érnek bennünket és formálják Énünket, nőiségünket, anyaságunkat (és persze férfiasságunkat, apaságunkat) a pszichoszexuális fejlődés folyamán alapozódnak meg. Hogy mennyire vagyunk sikeresek ezekben a szerepeinkben, vagyis mennyire vagyunk „jó”, egészséges önértékeléssel bíró nők, és ezzel együtt megtermékenyülni képes, bátor, erős, érzelmileg érett anyák, sokszor apró dolgokon múlik. Ezek felkutatása segíti a megértést, önmagunk megismerését és megszeretését, ami nagyban segíti a kudarcok feldolgozását, életünk elfogadását és erőt ad ahhoz, hogy minél többször álljunk talpra, nem csak a meddőséggel kapcsolatban.
Ha egy nő személyiségébe tudat alatt beépült egy anyaságot elhárító mechanizmus, akkor a gyógyszeres, hormonális meddőségi kezelésen túl érdemes azzal is foglalkoznia, mi okozza azt, hogy nem képes megtermékenyülni, mi a háttere hormonális vagy szervi problémáinak, miért nem képes kihordani a magzatot, miért vetél el sorozatosan, vagy, ha várandós, miért adódnak mégis a terhességet és a babát veszélyeztető komplikációk. A szülés körülményei, annak alakulása, majd a szoptatás is mind rólunk szól.
Fontos lépcső az első menstruáció egy kislány életében. Annak fogadása, elutasítása, rendszeressége, lefolyása mind a pszichoszexuális fejlődés része. Aki riadtan fogadja a „nagylánnyá” válást, mert vagy túl fiatalon, vagy felvilágosítatlanul érkezik az életébe, előre vetíti a riadalmat egy másik szerepváltás kapcsán, a nagylányból felnőtté, felelősségteljes anyává válás idejére is. A szervezet elraktározza a reakcióit bizonyos eseményekre, emlékezni fog egy-egy élethelyzetben, krízis esetén, hogy korábban hogy reagált. A nőiség megélésével kapcsolatban minden sejt emlékezni fog arra a drasztikus elutasításra, amit a változás rákényszerített. Ezért később, mikor a tudat a fogantatásra késztet egy babára vágyó nőt, nem fog megtermékenyülni, hisz egyszer már kódolva volt egy „nem”. Egy kislány a tiltakozással akár azt is elérheti, hogy az első menstruáció később elmarad, s csak jóval később válik rendszeressé. A rendszertelenség is a hormonális működés zavarának tekinthető, a hormonokat pedig a központi idegrendszer irányítja, amire az érzelmi attitűdök erőteljes hatással vannak. Jól ismert példa a lágerekben, vagy a krízis idején nem menstruáló nők esete, akik pusztán az élethelyzetükből adódóan szépen lassan képesek leállítani –tudattalanul – a menstruációjukat.
A nemi szereppel való azonosulás egy másfajta elutasítását befolyásolhatja az apakép léte illetve hiánya. Válás esetén nincs olyan minta, aki kedvéért a kislány megélheti nőiességét, nincs kiért versengenie, hiszen nincs jelen a férfi a hétköznapjaiban. Nem látja anyja viselkedését sem a másik nem irányában, így ezt a mintát sem tudja apró rezdüléseivel együtt elsajátítani. Későbbi párkapcsolataira mindenképp hatással lesz elvált szülők gyermekeként felnőni, persze láthat jó példát is, ha a válás következménye egy szerencsésebb „minta” választása.
Sokszor tapasztalható manapság a kései kirepülés férfiak és nők részéről egyaránt. Ennek bizonyítéka a kései gyermekvállalások nagy aránya. Valamiért egyre később jön el az első baba érkezésének ideje, s pont ezért annyi a meddő pár is, mert az évek előrehaladtával az esélyek csökkennek a természetes teherbeesésre. A kései felnőtté válás, -már ami az elköteleződést és a családalapítást illeti-, a felelősségvállalás kérdését feszegeti. Addig, amíg nincs kiért haza sietni, amíg azt csinál az ember az idejével, amit akar, míg a jövedelmét csak saját magára költheti, váltogathatja partnereit, amit később, kisgyerekes szülőként kevésbé, mégis csak azt támasztja alá, hogy annyira nem vágyik még gyermekre az illető. Később, mire már igénye lesz rá, szembesül a hormonális és egyéb akadályokkal. De sosem késő megtenni mindent a gyermekért.
Az eminens lányok kálváriája is meddőségi problémákhoz vezethet. A túlzott kötelességtudat, megfelelési kényszer, a siker „külső” visszaigazolásának hajszolása vészjóslóan hat a majdani gyermekvállalásra. Aki teljesítményben, kifogástalan külső megjelenésben, viselkedésben méri a sikert, nem lesz nyitott a „másfajta” sikerre, vagyis az ellenkező nem pozitív visszajelzéseire. Nem lesz sikeres a háziasszonyi, életvezetési, gondozási feladatokban, mert másra fókuszál. A lelki és hormonális érés is késve történik meg náluk, az elfojtott szexuális érés pedig előbb-utóbb mégis berobban az életükbe (akár deviáns formában is). A nőiség infantilis szinten való megrekedése elsősorban majd az anyaság befogadásának elutasításában jelentkezhet. Természetesen nem tudati szinten.
A szülők egymás iránti viselkedése, viszonya mélyen beívódik a személyiségbe. Látva, hallva és érezve a szülők rezdüléseit, a gyermekben érzelmek keletkeznek. Ezek milyensége fogja meghatározni azt, hogy majdan hogyan választ párt magának az ember. Ha egy rossz házasságban a hibákat, elutasítást, érzelemmentességet látja dominánsnak a gyermek, akár elutasító is lehet párkeresése során, hiszen csalódottságot előlegez meg kapcsolatainak. Ha sok pozitív érzelmi attitűd éri, akkor a mérleg nyelve benne a jó kapcsolatba vetett hittel választását is jó irányba hajtja. A párválasztás pedig az egyik legfontosabb tényező lehet a majdani gyermekvállalás sikerességét illetően.
