Sosem felejtem el, amikor először hallottam az asszisztált reprodukciós osztályon a kezelőorvosom szájából az engem illető tényt, “ismeretlen eredetű meddőség”. Úgy léptem ki az ajtón,- kántálva magamban a kezelésem következő lépését, nehogy elfelejtsem, mi a rend,- hogy majd’ felbuktam az egyik várakozó beteg keresztbe tett lábaiban. Tudtam, hogy miért járok oda. Gyereket akartam. De azt, hogy engem ismeretlen eredetű meddőnek nevezzenek, mégis idegenül csengett. Az elnevezés rejtélyes és egyben félelmetes volt: “ismeretlen”, “meddő”. Ez vagyok én az orvosok számára! A magam szemében meg gyakorlatilag egy csődtömeg. Ki fogja megoldani ezt az egészet? Ki deríti ki, miért ismeretlen az eredete a problémámnak? Ki segít rajtam, ha az orvos is csak széttárta a kezét? A pánik, ami a kezelések előrehaladtával az életem része lett, mindenre rányomta a bélyegét. Az élet értelmének meghatározása már nem volt kérdés. Csakis egyetlen célja lehet egy meddő nőnek: anyává válni, babát ringatni, altatót dúdolni, valamikor, ameddig ketyeg az az óra odabent, és kész.
Véleményem szerint a meddőség, legyen annak szervi oka, vagy sem, mégiscsak egy tünet. Számos reakciót tapasztalhatunk magunkon, amikor valamilyen érzés kerít hatalmába bennünket. A legegyszerűbb, ha csak a szerelmet említem, ami a legáltalánosabb és leginkább hiteles magyarázat a gondolatok, érzékek, érzések által okozott testi tünetek megnyilvánulására. Ha csak elképzeljük szerelmünk lényét, ha meghalljuk a hangját, ha személyesen öleljük őt át, a testünk reagál. Melegséggel, heves szívveréssel és annak következményeivel, koncentrációs zavarokkal, izzadással, pirulással, remegéssel, és még sorolhatnánk. Ezeket szívesen vállaljuk fel, hisz a világ legtermészetesebb dolga a szerelem. De nem csak pozitív érzések léteznek, hanem olyanok is, amelyek éppenséggel szorongást, fejfájást, keringési zavart, dekoncentráltságot, szájszárazságot, hosszabb távon esetleg szervi panaszokat idéznek elő. Egy-egy munkahely, élethelyzet, stressz, magánéleti válság, szorongás, álmatlanság, vagy ha nem a jelenlegi körülményeket vizsgáljuk, bizony múltbeli, feldolgozatlan, a tudatalattinkban elbújó események is hatnak ránk.
Az ember tehát nem csupán egy test, amelyet gondos vizsgálatoknak alávetve gyógyszerekkel kezelni lehet, hanem egy olyan egység, amelynek fő mozgatórugója a lélek. Azok a nők, akik ismeretlen eredetű meddőségben szenvednek, vagyis orvosi leleteik alapján nem meddők, sőt, a párjuk is egészséges, a lelkükben kell, hogy megtalálják a választ a baba érkezésének akadályaira.
